Húszas éveim elején járok, pár éve csöppentem bele a munka kemény világába, "próbálok azóta is két lábon járni a földön, de sokszor elesek".. Még keresem a helyemet a világban :) Minden bukás arra késztet, hogy ne add fel! Ennek ellenére sokszor feladom, de ja, egy kis fejmosást kapok a páromtól, és máris erőre kapok.
Az önértékelésem sokat változott. Konkrétan másfél éve sikerült magamat összekaparnom, amikor elköltöztem a szülői házból. Ez egy mélypont volt az életemben.. Sajnos a kapcsolatom megromlott az édesanyámmal (szerencsére azóta minden a helyére került), ezért hoztam meg a döntést, hogy nem állok az útjukba, inkább lépek, legalább az életem is új útra tér. Még néha megbánom ezt a döntésem, de felnőtt vagyok, és döntenem kellett. Szerencsére az életem így is sínen van, bár most kicsit kisiklottam, de majd csak visszatornázom magam arra a bizonyos vágányra, ez az élet, ha nem tapasztalsz, nem élsz..
Ez lett volna az én kis rövidke bemutatkozásom, ha kíváncsi vagy továbbra is, a bejegyzésekből jobban megismerhetsz ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése