Amikor befuccsol egy "barátság"

Remélem nem sokan éltétek már át azt, amikor egy barát akarja szétdúrni a kapcsolatodat? Na hát velem ez is megtörtént. 

Olyan embert fogadtam a szívembe, akiről elhittem, hogy jó barát. Örültem, hogy egy szuper közösségbe kerülhettem, megértő és rendes emberek társaságában , akikkel bátran lehet közös programokat szervezni. Jó barátként tekintettem rájuk, aztán borult a kártyavár. Hirtelen én lettem a szar-szemét, és fogalmam sem volt (és még most sincs), hogy miért..?

Szép lassan mászott bele a személyesebbnél is személyesebb dolgainkba, úgy próbálta a kapcsolatunkat szétrobbantani. Többször volt ilyen, és akkor mondtam a barátomnak, hogy soha többet nem akarom én azt az embert látni... Végül mégis megbékéltem. 

A barátom előző kapcsolatát is úgymond ő dúrta szét, mert adta alá a lovat, hogy barátom így meg úgy nem boldog.. És velünk is ezt tette.. és valamilyen szinten manipulálta a barátomat is (ők legjobb barátok voltak), vele meg nem tudom mi van, belebeszélték a hülyeséget.. elmondott az a srác minden szemétnek engem, hogy én nem szeretem őt stb.. Barátom meg még el is hitte, amilyen manipulatív.. Ennek "köszönhetően" napokig nem tudtam vele normálisan beszélni, nem tudtam, miért olyan, amilyen... Kiderült, hogy azért hanyagol engem, mert a f*szfej barátja teledumálta a fejét szarságokkal, mert valamiért engem sose bírt. Összevesztünk, azóta is bennem a szurka, amiért ezt tette.. Fogtam magam, és elcuccoltam tőle.. 

Kis idő múlva kiderült, hogy miért történt ez.. Barátomnak ez a barátja veszettül féltékeny volt, amiért a barátomnak van valakije.. Az előző párjával igaz, hogy elhidegültek, de az a srác még segédkezett is abban, hogy gyorsabban meglegyen a szakítás. Ki akarta sajátítani magának, azt akarta, hogy csak ők ketten legyenek, neki ne legyen senkije, mert úgy "jó az a csapat"... Eltelt egy pár hónap, és mi megismerkedtünk, kapcsolat alakult ki köztünk, és ez az egész féltékenysége újra elkezdődött. Mivel ott voltam, rám is kellő figyelmet kellett fordítania, így egy kicsit háttérbe szorultak a mindennapos találkozásaik, mert arra is szükség volt, hogy időt töltsünk el kettesben. Kis idő múlva sikerült beilleszkednem (legalábbis azt hittem), és így már együtt jártunk hozzá, együtt szerveztük a nyaralásokat, sok időt töltöttünk együtt.. természetesen én is jelen voltam, miért ne mehettem volna? 

Aztán szépen elkezdte csinálni a hülyeséget, belebeszélte barátomba, hogy én nem szeretem őt.. stb. Ezért barátom távolságtartó lett velem szemben, és nem tudtam kiszedni belőle, hogy mi baja.. Majd mikor sikerült, nem győztem rácáfolni azokra az érvekre, és mindig az lett a vége, hogy ő is és én is morcosan feküdtünk le aludni, úgy, hogy nem lett megbeszélve. 

Rájöttünk, hogy totál féltékeny, nem akarja, hogy én (vagy bárki más is) legyen a barátomnak.. csak ő akart lenni neki.. Mert neki nincs más barátja, nincsen szociális élete.. egész nap a gépe előtt ül, és játszik... Semmi olyat nem tesz, amivel kicsit előre haladna.. 

Ezért le kellett építeni ezt az embert, különben simán tönkreteszi a kapcsolatunkat.. Mert aki neki nem tetszik, azzal ne is legyen barátom együtt... Mert ők régebb óta ismerik egymást, és nem viseli, ha vagyok neki, ne legyek, és senki más ne legyen, mert úgy nem teljes már a kép..

Szar érzés kimondani, de sokkal jobban érzem magam most, hogy eltűnt a képből.. Szóval.. nem biztos, hogy a barátodnak hívhatod azt, akire úgy tekintesz..